+36 30 900 6228 | 1031 Budapest, III. kerület, Kaszásdűlő, Boglya u. 1. fsz. kapcsolat@egyboglya.hu

Közösségi szolgálat a falusi táborban

2018. márc. 17.Közösségi szolgálat0 hozzászólás

Amikor még én is táborozó voltam

Lombár Eszter vagyok, nemsokára 18 éves. Először 2011-ben utaztam Tiszadorogmára táborozóként még a kezdetekben. Csaba bácsi révén szereztünk tudomást erről a táborról, akit már óvodás korom óta ismerek. Úgy tudom, abban az évben volt először tábor, úgymond kísérletként indult, hogy a városi gyerekeket a falusi élettel megismertessék. Meg kell, hogy mondjam, nagyon jól sikerült! Amint hazaértem, már néztem a képeket, és vártam, hogy jövőre is mehessek. Nekem, akinek nincsenek falusi rokonaim nagyon izgalmas volt megismerkedni ezzel a világgal. Szerintem nincs az a gyerek, akiben nem hagynak mély nyomot a kisállatok ;). Az összes program változatosan volt megtervezve, minden nap valamilyen más kaland várt ránk.
2014-ig minden évben voltunk a barátnőimmel a táborban. Először Tiszadorogmán volt, de volt, hogy át kellett költöztetni a tábort Tiszabábolnára, a szomszédos faluba. 14 éves korig van a táborozói korhatár, ezért több évig nem táboroztam, egészen 2017-ig, de akkor már ifiként. 🙂

Újra itt!

Tavaly házakban voltunk elhelyezve Tiszadorogmán (a fiúk egy nagyban, és a lányok korcsoport szerint 2 házban). Én a kisebb lányokkal voltam (5-12 évesek) egy másik ifis lánnyal, akivel nagyon jól összebarátkoztunk, és azt hiszem szuper csapatot faragtunk (felnőtt segítséggel) a „Whisky”-sekből. Megható volt látni, hogy mennyire megszerettek minket a kislányok a hét végére. Nosztalgikus volt visszatérni oda, ahol olyan jókat táboroztam kisebb koromban, azonban felelősséggel járt a mostani szerepem. Voltak nehézségek (vérző orr, defektes bicikli a tűző napon, mindenki lefektetése mikor még mindig pörögtek, vagy éppen a kelés, ami nekem se volt könnyű), de nagyon élveztem az ifiséget, és hogy mi lehettünk azok, akikhez a kisebbek fordultak, vagy hogy segíthettem a főzésben, illetve én lehettem a felelősségteljes személy a kenuban.
Amikor kezdődött ennek a tábornak a története, akkor ez még nem játszott nagy szerepet, de azt hiszem most már azért is hasznos a tábor, mert leszoktatja a gyerekeket, legalább egy kis ideig, a mobiljukról és megmutatja nekik az azon kívüli életet.
A kreatív programok és a jó hangulat teszi azzá a tábort ami. Az is szuper, hogy családos tábor is van, így a szülők is kipróbálhatják a falusi életet, ha a gyerekük nem szeretne még egyedül menni.

Idén is!

Én biztosan ott leszek idén is egy hetet, remélem új és régi arcokkal is találkozom. 🙂